1. részlet
  Az új barát

 A hatalmas, ismeretlen pusztán vándoroltak hőseink. A nap perzselt. Yoh, Rio és Tray gyomra igencsak hangosan korgott.

- Ott látok valami erdő félét...- vette észre Len. -...mintha valami tó is lenne ott...

- VÍÍÍÍÍÍZ!!!!! - kapott erőre Yoh, Rio és Tray. Teljes gőzzel rohanni kezdett.

- Sohasem komolyodnak meg...- sétált utánuk Len.

Yoh lefeküdt egy fa árnyékába és pihent. A szellemek kerestek pihenőhelyet, Rio és Tray pedig beugrottak a vízbe. Len különvált a többiektől, természetesen Bason követte őt.

- Uram, hová tart éppen, ha megkérdezhetem?

- Járok egyet itt...hátha találok olyan forrást, amibe az a kettő nem vetette bele magát...

Hangokat hallott.

- Mi lehet ez?

- Javaslom, hogy nézzük meg...

Egy lányt láttak meg. Különféle ninja és karate mozdulatokat gyakorolt. Az arcát nem lehetett pontosan látni, mert nagyon gyorsan mozgott. Hosszú, sötétbarna haja volt, és az oldalához pedig egy nujaku volt erősítve.

- Ki lehet ez a lány? - kérdezte Bason, de Len befogta a száját.

~ Valaki figyel...~ gondolta a lány, és kezét a fegyverére tette. - Gyere elő, bárki is vagy! - mondta.

Len kiugrott a bokorból. Közben már a fegyverével egyesítette Basont. Ezt a lány meglátta, lecsatolta gyorsan övéről a nujakut és felemelte a kezét.

- Frayo, a nujakuba!

Egy szellem jelent meg, és egyesült a fegyverrel. Harcolni kezdtek. Lent igencsak meglepte az a gyorsaság, amivel a lány mozgott. Lecsapott, de a lány időben megállította: feltartotta nujakuját és hasbarúgta Lent. Az hátrarepült és hátát beverte egy fába.

- Ah...- nyögött fel.

- Uram, jól van? - aggódott Bason.

- Igen...ne aggódj...minden rendben van...

A lány odament hozzá. Len azt várta, hogy elvégzi rajta a végső csapást, de ehelyett:

- Segíthetek? - nyújtott kezet a lány.

Bólintott és megragadta segítője kezét. Felhúzta, majd visszarakta övébe a nujakut.

- Elnézést, hogy úgy rádtámadtam...- kért bocsánatot Len.

- Semmi gond...mellesleg a nevem Axvir.

- Örvendek. Én Len vagyok.

Kezetráztak.

- Remélem nem rúgtalak meg túl erősen...

- Nem, dehogy.

- Egyébként mi járatban?

- Nos...már vagy két napja járunk itt ezen a pusztán, aztán megláttuk ezt a kis erdőfélét. A társaim a tónál vannak.

- És hogy kerültél el tőlük?

- Ketten a vízben fürdenek, és reméltem, hogy találok valami másik forrást...ahol lehetőleg tiszta a víz...

- Persze, van olyan, gyere, megmutatom.

Axvir megragadta Len csuklóját és elindult. A fiú engedelmesen ment utána.

- Ott van - mutatott előre.

Len odarohant és ivott pár kortyot. Hirtelen egy szellem jelent meg előtte. Len erre a szájában lévő vizet vastag sugárban köpte ki és hátraesett.

- Hopsz, elfelejtettem bemutatni neked a szellemem...Ő Frayo...

Len felült.

- Sajnálom, hogy rádijesztettem - mondta a testes szellem.

- Áh...semmi baj...mellesleg ő Bason - mutatott saját szellemére.

- Nem vagy éhes? - kérdezte Axvir.

- Egy kicsit...

- Akkor gyere...

Egy táborhelyszerűséghez értek.

- Többen is vagytok?

- Dehogy! Csak szeretem a kényelmet - mosolygott.

Tüzet gyújtott és leült az egyik kidöntött fatörzsre. Amellett volt a táskája, melyből elővett egy szalvétába csomagolt szendvicset.

- Tessék - adta oda neki.

Len leült és jóízűen elfogyasztotta.

- Köszönöm...

- Egyébként azt mondtad, hogy mások is vannak veled.

- Igen. Ők kicsit messzebb vannak...de jobb lesz, ha megyek vissza...

- Jó. Várj még egy kicsit!

- Hm?

- Tessék - nyújtott át egy kis csomagot. - Biztos a barátaid is éhesek lehetnek.

- Ismét köszönöm...

- Nincs mit. Ha éhes vagy vagy valami, itt megtalálsz. Jó ideig innen nem megyek el.

- Hogyhogy?

- Itt táboroztam le. Minimum 3 napot szoktam maradni, és ma érkeztem. Szóval ha kell valami, vagy csak beszélgetni/harcolni akarsz valakivel, itt leszek.

- Rendben. Viszlát!

- Viszlát!

Len lassan visszabattyogott társaihoz.