THE END                                              

avagy az űrjövő 
  
                                                      I. rész

 /Itt egy kis előzetes. Ugye, van az az utolsó rész, amiben Spike meghal(?). Nálam ez másképp van, így "csak" súlyos sérült lesz. Faye odavan, Jet-et kérdezgeti hova ment Spike (asszem). Nah, innen van a fanom, mondhatni, ennek a folytatása./

 -De Jet, hova ment Spike? -kérdezte könnyes szemmel Faye. De választ nem kapott. -Könyörgöm, mondd meg!
 -Miért akarod tudni? Talán félted? -Jet szemrebenés nélkül bámult ki az ablakon. A serpenyőben tojás sistergett, kellemes illatot árasztva a teremben.
 -És ha igen...?! Akkor mi van...?! Tudni akarom, hova ment és kész!
 -Na jó. Megmondom. -állt fel Black. -Elment, hogy legyőzze Kőszívet.
 Pár másodpercig csend honolt. Majd tompa puffanás. Faye esett térdre a rémülettől.
 -És szerinted, legyőzi...? -tette fel a döntő kérdést remegve, sírósan a lány.
 Jet csendben maradt. Szemét lesütötte, úgy sütötte tovább a tojást, a vacsoráját.
 -Jet! Válszolj! -Faye-nél betelt a pohár. Felállt, odament Jet-hez és rángatni kezdte a férfi gallérját.
 -Nyugi, kislány... -Jet egy gyenge mozdulattal lefejtette a nő kezét a ruhájáról.
 Pár másodperc múlva a tojás készre sült. A "szakács" egy tányérba tette, és megfordult, hogy megkínálja a Valentine-lányt. De az már nem volt sehol. Jet kirohant a folyosóra, de ott márcsak Faye cipője kopogásának a visszhangját hallotta.
 -Én tudtam, hogy ezt teszi. Sok sikert... -motyogta, majd visszatért vacsorájához.
 Faye lélekszakadva futott a hajójához, belepattant majd beindította.
 -Gyerünk... gyorsabban... nem érünk rá lazsálni... -sürgette a járművet.

 ***

Faye leszállt a hatalmas épület előtt. Látta a Kardhalat, Spike hajóját. Szeme megtellt könnyel. Szinte idegbetegen rohant be az ajtón és ott...
  Egy földön fekvő férfit látott. Azonnal felismerte. Több őr állta körül.
 -Hé, ez meghalt...? -lökte oldalba az egyik őr a társát.
 -Nem tudom, de váratlan vendégünk érkezett... -felelte az, majd gyorsan megfordult és pisztolyát az ismeretlen lányra tartotta.
 De az nem mozdult. Mereven figyelte az arccal a föld felé néző férfit. Azonban másodperceken belül megrázta a fejét és előkapta fegyverét. Az összes őrtártalmatlammá tette, de ügyelt, hogy életben maradjanak.
 Mikor Spike mellé ért, megfordította és ölébe tette a férfi fejét.
 -Spike... -suttogta fájdalmasan. Szemét lecsukva felkiálltott -Ez nem lehet! Neeee!!!
 -Te... könnyeket hullatsz... értem...? -lehelte Spike alig hallhatóan.
 De Faye meghallotta a hangot. Hisz mindennél jobban ismerte.
 -Te élsz?
 -Mint láthatod...
 -Fel ne kellj! Elviszlek egy kórházba...!
 -Felesleges...
 -Hogy mi a felesleges?! Hisz a halálodon vagy!
 Faye ellentmondást nem tűrő hangjával Spike sem mert szembeszállni. Hamarosan már a kórházban műtötték a fiút.
 -Nem hiszem el, hogy élt még, mikor megtaláltad. És azt sem, hogy képes voltál elmenni - érte. -mondta a váróteremben ülő Jet az idegesen járkáló Faye-nek.
 -Ó, igen? És akkor mi van? Képzeld, elmentem érte.... De hol lehetnek már ennyi ideig?!
 -Nyugi, nyugi, kislány! Mi van, csak nem belezúgtál? -ásított Jet.
 -Mi? Én?! Dehogy, mégis mit...
 Ebben a pillanatban kinyílt a műtő ajtaja és egy orvos sétált ki belőle.
 -Mi történt doktor úr, mi van vele?
 "Nem zúgott bele, na persze..". -gondolta hitetlenkedve Jet.
 -Ön talán a felesége, vagy a barátnője? Mert akkor azt kell mondanom, párja jól van. Hamarosan hazamehet! -az orvos arcán diadalmas mosoly ült.
 -Mi? Nem, dehogy, csak a... izé... a munkatársa vagyok! És ő is! -mutatott Faye Jetre.
 -Értem, értem... -a főorvos cinkosan kacsintgatott Faye-re. -A "munkatársuk" hamarosan felébred. A kórtermébe vittük, a 37-esbe, 2. emelet. Nem tartoznak semmivel. Viszlát. -ezzel a doktor elrobogott.
 -Gyerünk.-jelentette magabiztosan a lány és elviharzott a modern lift felé. -Ha nem sietsz, itthagylak. -kiáltott Jetre.
 A férfi lassan, álomittasan tápázkodott fel helyéből. Nagyot ásított, majd lassan nyújtózkodott. Valószínűnek tartotta egy idő után, hogy Faye-nél betelt a pohár, mert a lift lassan megemelkedett felfelé. Fél szemével még követte egy ideig, majd ledobta magát egy székbe.
 Faye aggódva rohant az említett szobába, miután kilépett a liftből. 37-es, 37-es, ismételgette magában. Csak el ne tévessze! Hamarosan elrohant a 36-os szoba előtt. Próbált fékezni, de túlcsúszott, így kénytelen volt visszavánszorogni. Szemével Spike szobáját kereste. Hol lehet? Végre valahára rálelt a keresett helységre. Berohant a terembe, és...
 A látvány kicsivel jobb volt, mint emire Faye számított. Spike-ból nem lógtak ki csövek, vagy infúzió, alig volt rajta kötözés. Azért a mellkasát természetesen bekötözték, no meg a karját is. Egyedül volt a szobában. Faye megkönnyelbbülten felsóhajtott, mikor ezt megállapította, majd odaviharzott a férfi mellé, és leült ott egy székbe.
 Társa elgyötört, sápadt arcát látva halkan felzokogott. Végignézett a leleteken, amiket az orvosok otthagytak. Nem volt túl bíztató. Csoda, hogy eddig túlélte. Egyre hangosabban zokogott, akkor pedig egyenesen kirobbant belőle a sírás, mikor az utolsó oldal alján lévő megjegyzést is elolvasta: "Nem valószínű, hogy túléli." Faye Spike ágyára borult, fejét karjaira hajtotta, és úgy sírt. Nem akarta felébreszteni a férfit, de nem tudott féket szabni könnyeinek.
 -Faye... -hallott egy suttogó hangot a lány. Felnézett.
 Egy pillanatra úgy érezte, hogy szíve kihagyott egy dobbanást. Elakadt a lélegzete. Enyhén, alig kivehetően, de Spike mosolygott rá! Faye-t hirtelen elöntötte a boldogság, és nem tudott parancsolni testének. A férfi "ölébe" vetette magát, karjai erősen ráfonódtak a nyakára.
 Spike nem fogta fel először a helyzetet, de aztán gyengén átfonta a lány derekát.  Érezte, hogy Faye testén végigfut a borzongás, aztán  a nő kibontakozott a karjaiból. Spike végignézett rajta. Semmit sem változott, azonkívül, hogy a szemei most vörösek és kisírtak voltak, nem volt sminkje, csak egy kevés szempillafesték, és az is elmosódott -a sírástól.
 -Mi... miért...? -kezdte halkan Faye- Miért mentél el...?
 Spike felnézett.
 -Mert le kellett zárnom a múltamat. -mondta komolyan, de nagyon halkan. Elhagyta az ereje.
 -Rám nem is godoltál? -a lány arcán egy könnycsepp gördült le.
 -Rád? De hát...?
 -Képzeld, aggódtam értem. -Faye felszegte a fejét, és egyenesen Spike szemébe nézett. -Már én is a múltad része vagyok, akár tetszik, akár nem.
 -Ezt tudom... Te jöttél értem az orvos szerint. Igaz ez?
 -Mi? Hogy én? Nem emlékszel? Milyen orvos?
 -Aki műtött. Azt mondta, hogy egy szép, kicsit agresszív, de aggódó hölgy hozott be. Sokáig gondolkoztam rajta, de rájöttem, hogy csak te lehetsz az. És nem, szinte semmire sem emlékszem...
 -Öööö... aha. Értem. Igen, én voltam az.
 -Miért? -lehelte Spike.
 -Mert... mert... aggódtam érted... és... -Faye nem folytathatta. Észrevette, hogy Spike feje lehanyatlik, és teste erőtlenül esik a párnára.
 Faye felsikított.
 Mi van Spike-kal? Meghalt? Ó, nem...!
 
 2.fejezet
  

II. rész

 
    Faye fel-alá járkált a váróban. Mikor Spike rosszul lett, Faye sikítására egy doktor rohant a terembe. Spike-ot műtőbe vitték, Faye pedig az ájulás szélén állt. Végre valahára kinyílt a műtő ajtaja és a doktor lépett ki belőle.
 -Nos, kiszasszony, a barátja jól van, csak kicsit ingadozik. De ha minden jól megy, egy hét múltán már újból a saját lakásán élvezheti az életet. -ezzel az orvos elment.
 -Gondoltam, hogy nem kéne ennyire aggódnod érte... -ásította Jet Faye mögött.
 A lányra a frászt hozta:
 -Hát te meg hogy a fenébe kerültél ide?!
 -Az nem fontos. Ha Spike jobban lesz, hazavisszük. De addig mi megyünk haza.
 -Micsoda?! Neeem! Én itt maradok! Mi lesz, ha valami baja lesz? Maradj te is! Kell neki a baráti szó!
 -Tudod mit? Itthagylak. De ígérd meg, nem csinálsz hülyeséget és főleg nem zaklatod fel a butaságaiddal!
 -Jó, jó, mindent megígérek, csak hadd legyek vele!
 -Legyen. De ha valami baj lesz, azonnal küldj értem, szólj! És mondd meg ennek a kölyöknek, hogy üdvözlöm. -ezzel Jet elment.
 Faye leült. Még erősen zihált az ijedtségtől. Viszont szívét elöntette a kellemes érzés és tudat, hogy Spike jól van. Hamarosan a fiú ismét régi kórtermében feküdt, Faye pedig ugyanazon a széken ült, mint nemrég.
 Közben lement a Nap, felszállt a Hold, és néhány csillag is felütötte a fejét. Gyönyörű látvány volt kinézni az ablakon. Ahol Spike feküdt, abban a teremben senki sem volt, csak ő... no meg persze Faye...
 Faye kezdett fáradni, álmosodni. Már jó ideje nem figyelte Spike-ot sem. Ásított egyet.
 -Csak nem unatkozol mellettem...? Szívesebben lennél mással...? -Spike hangja megfáradt volt, de szeme csillogott. Tele volt élettel, így erős ellentétben állt az ágya mellett ülő lánnyal.
 -Végre felkeltél... Jól vagy?
 -Hát persze. Te viszont úgy nézel ki, mint aki kihagyott egy-két éjszakát. Buliztál addig, amíg én élettelenül feküdtem? Így örültél a bajomnak? -a férfi szélesen mosolygott.
 -Jajj ne mondj ilyet... Dehogy, végig... végig itt voltam melletted... -Faye majdnem elbőgte magát. Ettől Spike nagyon megijedt.
 -Na, na, ne bőgj már! Csak vicceltem, nem mondtam semmi rosszat! Nem gondoltam komolyan! -mondta védekezőleg.
 -Itt senyvedek már jó ideje és aggódok érted, te meg amikor felébredsz képes vagy ilyenekkel viccelődni...!
 -Na, nyugi... Láttam, hogy itt vagy... Csak miattad ébredtem fel... Már jó ideje figyelelek. Mi olyan érdekes odakint? -ekkor a fiú elfordította a fejét és kinézett az ablakon.- Nahát... ez tényleg gyönyörű látvány... -de mire visszafordult, Faye már elaludt, és arcára angyali mosoly ült ki...
***
Másnap reggel Jet legalább fél órát állt, mire végre Spike felébredt. Rámutatott az alvó Faye-re, majd magához intette Jet-et. Mikor a férfi odaért, ezt súgta barátja fülébe:
 -Hé, kölyök, ma már fölkelhetsz.
 -Oké, segíts. Úgyis beszédem van veled.
 Miután Spike felállt, lementek a büfébe és leültek egy asztalhoz. Spike megkérdezte azt, ami nagyon foglalkoztatta őt:
 -Te, én nem értek a nőkhöz annyira, mint te...
 -Már most rosszul kezdődik... -sóhajtotta Jet, de látszott rajta, érdekli a kérdés.
 -Jól van, hagyd már! Tehát Faye-nek mi baja? Tisztára kiborult, mikor célozgattam rá, hogy biztos örült, hogy lehet, hogy meghalok...
 -Spike, te tényleg nem érted? -Jet komolyra váltott.- Pont erről akartam veled beszélni. Nem veszed észre, hogy Faye mennyire odavolt, amikor te elmentél? És amikor megtudta, hogy lehet, hogy elveszített? Spike, szállj magadba! Eddig végig melletted volt, csak te nem vetted észre!
 -Jet, nem értem, mire akarsz kilyukadni,,,
 -Spike, gondolkozz! -Jet felpattant az asztaltól és jó hangosan ezt suttogta: -Faye sze-ret té-ged!!! Hát még nem vetted észre?!
 Spike-ot villámcsapásként érték Jet szavai. Hogy Faye szereti őt?! Pont őt?! Ez lehetetlen! Jet vagy viccel, vagy csak be akarja csapni őt! De lehet, hogy szegény nagyon megőrült...
 -Jet, ne hülyéskedj! Ez nem lehet igaz! -már mindkét férfi állt és egymás szemébe néztek. Ki akarták deríteni, vajon igazat mond-e a másik?
 -Dehogynem! Hát nem veszed észre?! Spike, tudom, hogy szerencsétlen lány neked sem közömbös! Segíts neki! Ő nagyon szeret! Teljesen belédszeretett! Ha te is szereted, méghozzá nagyon, akkor meg akár meg is csókolhatod, csak adj neki valami jelet!
 -Tudod mit? Oké. De ha nincs igazad, akkor én megöllek!
***
 Ismét beesteledett. Spike még csak most tért vissza a büféből. Faye már többször felébredd, de fáradsága miatt mindig visszaaludt. Most is épp az igazak álmát álmodta, mikor Spike belépett a terembe. A férfi leült ágyára és Faye-re nézett. Visszaemlékezett előbbi beszélgetésére Jet-tel, majd mindenre, ami Faye-jel kapcsolatos volt. Nem akarta elhinni, amit barátja mondott neki. Hogy ez a gyönyörű lány őt szeresse? Ugyan, lehetetlen. Főleg amit vele tett. Semmibe vette. Vannak nála ezerszer jobb pasik is, miért pont őt választaná?
 Gondolataiból egy ásítás ébresztette fel. Faye kinyújtóztatta elgémberedett tagjait majd ismét ásított egy nagyot.
 -Hát te? Már azt hittem, vissza se jössz.
 Spike elmosolyodott, de aztán megkeményítette vonásait.
 -Faye, te aggódtál értem?
 -E... ezt meg hogy érted?
 -Hallottam egyet, s mást...
 -Öhm... igen... -Faye felállt.
 -Ez hízelgő.
 -Hm...?
  Már Spike is állt. Közelebb lépett Faye-hez.
 -Faye, én... sajnálom... bocsánat, ha megijesztettelek... -mélyen a lány szemébe nézett.
 -Öö... nincs miért bocsánatot kérned, mert... -nem tudta befejezni a mondatot. Spike gyengéden megcsókolta.
 -Szeretlek...
 -Én is szeretlek...
***
 Másnap Spike-ot kiereszteték a kórházból. Odakint Faye és Jet vártak rá, akik nagy bulit rendeztek gyógyulása alkalmából. Spike csókkal köszöntötte Faye-t.
 -Igazad volt, barátom. -fordult Jet-hez és kezet rázott vele. -Nem öllek meg. Élhetsz. -tette hozzá vigyorogva.
 -Na ugye? Én megmondtam. Tudtam, hogy ennek így kell lennie.
 -Na gyertek fiúkák, menjünk végre! -kiáltotta Faye, mire mind elindultak.

     Vége