Vesz�lyes v�llalkoz�s

Egy fiatal f�rfi l�pkedett a Gott �p�let�nek egyik emeleti folyos�j�n. Kez�ben aktat�ska. M�g�tte nem messze egy fiatal n� loholt.

-H�, �llj m�r meg! - ki�ltott a f�rfi ut�n. A sr�c nem reag�lt, csak ment tov�bb.

-Armblast!

A f�rfi megtorpant, �s f�radt s�hajjal h�tra fordult. V�gig n�zett a n�n. Der�kig �r� v�r�sesbarn�s haj, borosty�n sz�n� szemek, csod�s alak.

A l�ny p�r pillanat m�lva be�rte. Zih�lt a fut�st�l, elv�gre is h�rom emeleten �t k�vette a f�rfit. Ugyanis a f�n�kasszony mindenk�pp besz�lni akart a l�nnyal, a mostan�ban ny�jtott kimagasl� teljes�tm�ny�r�l.

A l�ny teh�t lehajtott fejjel, a t�rd�re t�masztott kezekkel pr�b�lt megnyugodni.

-Mondd, mit akarsz, Eclair? – k�rdezte a f�rfi.

A l�ny felegyenesedett, �s megsz�lalt:

-Besz�lni akarok veled.

-Ez igaz�n megtisztel� sz�momra, de att�l tartok, ez nem �ppen a megfelel� pillanat. - mondta �s elindult. A l�ny nem hagyta ennyiben, megfogta a karj�t, hogy ne tudjon elmenni.

-Nem �rdekel, �n most akarok besz�lni. – mondta d�h�sen.

-Ha ilyen sz�pen k�red. - mondta a f�rfi, egy g�nyos mosoly k�s�ret�ben.

A l�ny nem kezdett besz�lni, ez�rt a f�rfi megk�rdezte:

-Mir�l van sz�?

-A legut�bbi akci�r�l.

A l�ny csak ennyit mondott �s v�rakoz�an n�zett a f�rfire.

-Igen? – k�rdezte �vatosan Armblast.

-Azt akarom, hogy fejezd ezt be!

-M�gis mire gondolsz, �desem?

A n� szeme d�h�sen megvillant a megsz�l�t�sra.

-Elegem van abb�l, hogy �lland�an vesz�lybe sodrod a v�denceink �s az �n �letemet! Mindig kital�lsz valami �r�lt tervet, amit azt�n nekem kell v�gre hajtanom! Azt, hiszed, hogy az minden v�gyam, hogy szinte minden h�ten �letvesz�lyes akci�kban vegyek r�szt? H�t nem! �s ez m�g nem el�g! Lumiert is belekevered! �r�ln�k, ha abbahagyn�d!

-De h�t csak…

-�s ne gyere azzal a sz�veggel, hogy csak az�rt csin�lod, mert tudod, hogy valahogy �gyis kiv�gom magam!

-Amint l�tom igazam van. Hisz most is t�k�letesen eg�szs�gesnek t�nsz.

-De nem rajtad m�lik! – mondta a n� d�h�sen.

-Azt, sosem tudhatod. – felelte a f�rfi halkan, de Eclair meg sem hallotta.

-�s ez m�r nem az els� eset volt!

-De a f�n�kasszony elismeri a kiemelked� teljes�tm�nyedet. Te vagy az egyik legjobb �sz-�gyn�k.

-�s most azt akarod mondani, hogy ezt neked k�sz�nhetem?

-Valahogy �gy.- mondta Armblast.

-H�t k�sz�n�m �n ebb�l nem k�rek! Azt hiszed, olyan j� teszel velem?

-K�ts�gk�v�l, mindig is j�l tudt�l panaszkodni. – mondta a f�rfi nyugodt hangon.

-�, nem! M�g csak most kezdtem el! – mondta a n� fenyeget� hangon.

A f�rfi sz�hoz sem jutott, mert a n� azonnal besz�lni kezdett. �s csak mondta, mondta, mondta.

-… nem is besz�lve arr�l…

-… �s azt sem felejtettem el, amikor…

-… �s nehogy, azt hidd, hogy nem tudtam, hogy akkor te volt�l…

A f�rfi ak�rh�nyszor pr�b�lt k�zbesz�lni, rem�nytelen k�s�rlet volt. A n� sz�ja be nem �llt.

-J�l van, Eclair. Azt hiszem, felfogtam a l�nyeget!

-Nem hinn�m!

�s tov�bb besz�lt. M�g Viola is megirigyelhette volna.

-Ok�, most m�r t�nyleg hagyd abba! – mondta a f�rfi kb. 10 perc m�lva.

-Nem!

Eclair �jra nyitotta a sz�j�t, hogy besz�ljen, de Armblast tal�lt egy k�zvetlenebb m�dot arra, hogy elhallgattassa.

Hirtelen megcs�kolta. Hossz�, forr�… �s gyeng�d cs�k volt.

Amikor v�ge lett, Eclair k�bultan ezt mondta:

-Ezt ne csin�ld t�bb�.

-Mire gondolsz?- k�rdezte Armblast �rtatlan hangon.

-Erre? – k�rdezte �s �jra megcs�kolta a n�t.

Ennek a cs�knak l�nyegesen r�videbb id�vel v�ge lett. A n� felh�borodottan n�zte a f�rfi diadalittas mosoly�t, �s egy sz�p mozdulattal ott hagyta k�znyom�t, a vonz� arcon.

-Szem�t gazember! – ki�ltotta d�h�sen, �s s�lyos l�ptekkel elviharzott az ellenkez� ir�nyba.

A f�rfi a kez�t az arc�hoz �rintette.

-Tudod, mi a te nagy szerencs�d?- k�rdezte egy hang a h�ta m�g�l.

Megfordult �s szembe tal�lta mag�t Lumierrel, Sinistr�val �s Dexter�val.

-Nem, de te majd �gyis elmondod.

-Az, hogy nem volt kir�zsozva! – mondta nevetve Sinistra.

-Ennek ellen�re, nagyot �t. – mondta Armblast �s az arc�ra mutatott, ahol m�g mindig kivehet� volt Eclair ujjainak a nyoma.

-Te sosem tanulsz. – mondta Lumier lemond�an �s elindult arra, amerre n�h�ny pillanattal el�bb t�rsa t�nt el.

-Legal�bb meg�rte?- k�rdezte Dextera.

Armblast nem v�laszolt, csak sejtelmesen mosolygott. Majd felvette aktat�sk�j�t a f�ldr�l �s elindult.

Amikor ki�rt az �p�letb�l, l�tta, ahogy a nap utols� sugaraival v�r�sre festi az eget. Ahogy n�zte a naplement�t, egy arc t�nt fel el�tte. V�r�sesbarn�s haj, borosty�n sz�n� szemek.

Megr�zta a fej�t �s elmosolyodott.

-Az nem kifejez�s… - mondta, majd elt�nt az egyik s�t�t sik�torban.

The end

By:Aya