1 fejezet: Mindenkinek lelet!

-Jó reggel mindenkinek! Tudom furcsán, hangzik, a sok
kalandjaim során NAPLÓT ÍROK, de a világ leghíresebb
boszorkányának: Verselő Linának, miért ne sikerülne? Sajnos
kiderült a titkom hála, a hibbant, és dilis testőrömnek
köszönhetően. Elmeséljem?
Mivel már úgy is tudnak a naplomról, így tuti. Hol is kezdjem?_
-Lina, már megint naplót írsz?
-Hülye Gourry! Delejgöb! -Bummm!!
-Na mivel most békén hagynak, folytatom. Hol is hagytam
abba? Á, megvan...
-Lina kisasszony mit csinálsz a háztetőn?
-Ha nem vennéd észre, egyedül szeretnék lenni.
-Amelia én a helyedben nem kérdezném, meg mit csinál!
-Miért nem Gourry úrfi?
-Mert te is egy delej izét kaphatsz, mint én.
-Miért? Lina kiszasszony mit csinálsz? -kiáltotta nekem Amelia.
-Ajjaj azt hiszem, nem kellet, volna.-okoskodott Gourry.
-Delejgömb! -Bummm!!!! -Lebegés!
,,-Nem hiszem el, az embert már nem hagyják békén. Remélem
ez megfelelő hely, ha nem, akkor balhét csapok. És azt senki
sem éli túl.’’
-Mit írhatnék? Ez is ugyanolyan nap volt, mint a többi....
Rosszul kezdtem majdnem. Mit is keresünk? Mindegy majd
eszembe jut. Valami tárgyat kerestünk ez úgy 2 hónapja
történt..._
-Lina mit csinálsz itt a szikla szirt tetején?
-ÁÁÁÁ! Ne ijezgess!
-Bocsánat! Akkor válaszolsz a kérdésemre? Mi az ott az öledben?
-Ez? Semmi!
-Lina. Azért jöttél ki a faluból, hogy naplót írjál?
-És ha igen? -mindjárt felrobbant az idegeskedéstől.
-Nem kell mérges lenni. Szabad?
-Igen. -Zel leült mellém. ,,-Egy kicsit szokatlan volt, mert
ő sosem piszkált a naplóm miatt.’’
-Tudod mikor én gyermek voltam én is naplót írtam.
-Tényleg? És hol van?
-Elégett, sajnos. De abba írtam mindent, ami velem történt
amióta megkaptam. Te kitől kaptad?
-Én a nővéremtől kaptam a 16 születésnapomra.
-Az nem régen volt nem igaz?
-De, pontosan 1 és fél hónapja.
-Na akkor én megyek, hagylak írni.
-Hé, Zel. Ne mond, meg hol vagyok.
-Rendben.
-És kössz.
-Na végre most már bisztonságba írhatok. Elmondom nektek az
egyik olyan történetetemet, amit nem fogok elfelejteni egy
hamar...
Minden hol már besötétedett én mindig ugyanott ültem, ahova
menekültem a kiváncsiak elől. Eléggé nehéz így írni, hogy az
egyik kezemben van a tollam a másikban meg egy fénygöb.
-Na most már tényleg ideje visszamennem a társaimhoz
legközelebb folytatom.
-Hol lehet Lina kisasszony?
-Nem tudom, de addig jó, míg nincs itt. Mire viszajön nem
lesz mit ennie. -Gourry előtt mind az ő adagja és Lina
adagja volt és elkezdte magába tömni.
-Hallotam ám! Hé, hova futsz? Delejgömb!-Gourry elkezdez
futni egy csirkecombal a szájában és mögötte egy hatalmas
lyuk keletkezett. Lina utána futott, hogy megmencse a
vacsorályát. Zelgadis és Amelia unottam nézték a kergetőző
párt. Miután Gourry kapott vagy 100 db Delejgömböt, mindenki
elment a saját szobályába aludni.
***
Folytatjuk…...




A gömb rejtélye
By: Kowi 121
2 fejezet: Dühkitörés egy levél miatt

-Na, kedves naplón! Elkezdem azt a felejthetetlen
kalandomat, amiben részem volt.
2 hónappal ezelőtt:
-Lina hova megyünk?
-Egy faluba.
-Melyik faluba Lina kisasszony?
-A határ mentén lévő faluba megyünk?
-Zel, te ezt honnan tudtad? Egyéként igen.
-Csak kitaláltam.
-És mikor érünk oda?
-Jaj Gourry ne légy ennyire puhány. Egy kis gyaloglás nem árt.
-Egy kis gyalodlás! Már 2 napja gyalogolunk.
-Ígérem éjszakéra, megállunk.
-Jaj de jó! Mikor lesz este?
-1 óra mulva.-mondta Zel.
-Ja ne!-nyavajgott Gourry.
***
-Végre.-ült le Gourry.
-Én megyek és körülnézek.
-Rendben, van Lina kisasszony. Csak vigyázzon magárra.
-Amelia, úgy nézzek ki, mint akire vigyázni kéne?
-Nem, de a környezetedre igen.
-Mit mondtál Gourry? Delejgömb!-BUMMM!
-Ne szóltam.
-Na azért! Akkor én ment em.-és elindult.
***
Korom sötét van mindenütt. Csak egy fényt lehet látni, nem
messze a fénytől egy alakot. Az alaknak vörös haja van de, a
fényhiánytól csak ennyit lehet látni, és mintha várna
valakire vagy valamire.
-Hol a csudába lehet? Azt mondta, hogy naplementekor az öreg
tölgynél és már besötétedett!
-Szia Lina!
-Na végre! Azt hittem el se jössz.
-Bocs Lina. De a csapatomat még sem hagyhatom magára egy szó
nélkül.
-Én azt mondtam az enyéimnek, hogy körülnézzek.
-Te ezt megteheted de én nem. Tudod jól!
-Hol táboroztok?
-Néhány méterre arrébb. Ti?
-Mi az útszéli tuja fánál.
-Régen mindig oda bújtál.
-Na most nem azért vagyunk itt, hogy a múlton rágódjunk.
-Igaz. Nektek menyi időbe telik oda érni?
-2 nap.
-Nekünk is.
-Rendben. Akkor ott találkozunk.
-Rendben. Viszlát Lina.
-Szia.-elköszöntek és visszamentek a táborukba. Lina mire
visszaért a többiek már aludtak.
***
Reggel Lina ébredt fel először.
-Lina kisasszony mikor jött vissza?
-Nem tudom.
-elégé késsün az bisztos.-mondta Zel.
-Induljunk. 2 nap múlva oda kell érnünk.
-Na de Lina. Még is hova?
-Kedves Gourry, az rám tartozik.-mindenki elhallgatott és
figyeltek, mert tőlük néhány méterre csatázást hallottak és
az égbe egy varazslatott.
-NNEE!-kiáltotta Lina és arra kezdett futni.
-Lina kisasszony! Várjon meg minket.
,,-Nem, nem! Sietnem kell! Megyek barátom, megyek!’’
***
-Tüzes pöröly!
-Úram! Miért csinálta ezt?
-Csak!
***
-Hova sietsz Lina?-kérdezte Gourry.
-Miért nem válaszol Lina kisasszony?-nézett Amelia Zelre.
-Nem tudom. De valahova nagyon siet.
,,-Mindjárt ott vagyok! Tarcsatok ki!’’
***
-Tarcsatok ki! Mindjárt itt a segítség!
-Honnan tudja nagyuram?
-Barát mindig van, ott amerre jár az ember!
-Uram vigyázzon!-a nagyúr nem vette észre és egy csapás
tartott felé. De:
-Sárkány iga!-hallatszot egy hang.-Ugye nem késtem?
-Épp jókor jöttél Lina!
-Jól vagy?
-Igen.-váloszolta a nagyúr.
-Lina, miért jöttünk ide?-kérdezte Gourry.
-Hassra!-szólat meg az egyik katona.
-Mi?-mindenki a földre hasalt a támadás elöl. Lina felált és
a nagyur mellé futott.
-Miért hívtál?
-Mi ő hívta Linát?-akadt ki Zel.
-Kellene egy kis segítség.
-Egy barátnak szívesen.
-Mi? Egy barátnak? Talán Lina kisasszony ismeri?
-Lina ne vesztegessük az időt.
-Oké.-és mind a ketten egy varázslatot szövegét kezdték el
mondani magukban. Mikor befejezték, egyszerre kiáltották el
magukat:- Sárkány iga!-a szörny mely előttük ált az semmivé
lett. Lina és a nagyúr össze néztek, és egyszer mondták:-Ez az!
-Szép volt Lina.
-Tiéd is Zek.
-De a tiédben több volt az erő, mint az enyémbe.
-Nem igaz.
-De. A világ leghíresebb boszija vagy. Nem tagadhatod
Verselő Lina.
-Micsoda?! Verselő Lina? Ő mentette meg az
életünket?-mondták egyszerre a katonák és meghajoltak Lina
előtt.
-Nem szeretem az ünneplést de, egyet szögezzünk le. Nem
hajlongjatok előttem. Rendben?
-Értettük asszonyom.-mondta a randidős tiszt, akit úgy
hívtak: Jeck.
-Még egyszer kösz Lina.
-Mondtam Zek, bármikor.
-Lina, ezért siettél?
-Igen. Zek egy régi barát.
-Azért nem olyan régi.
-Miért hány éve is történt?
-Várjál mindjárt eszembe, jut. Hamarosan 6 éve.
-Télég.
-Lina kisasszony, ő kicsoda?-kérdezte Amelia.
-Ó, bocsánat de udvariatlan vagyok. A nevem Zekosz Telbor.
-És a jövendőbeli Kreszpó trönörököse.
-Mi? Kreszpót mondtál Lina?-kérdezte Zel.
-Igen. Miért?
-Úgy tudom náluk, van az ősi írások közül a legértékesebb.
-Igen. Nálunk volt.-mondza Zek.
-Mi??? Hogy érted, hogy nálatok volt?
-Azért táviratoztam neked Lina. Hogy megkérjelek arra, hogy
megkeresd és vissza ad nekem mielőtt még király, leszek.
Tudod mi lesz, ha adrigra nem lesz meg.
Tudom. És egy barátnak bármit.-és sóhajtott egyet.
-Úgy is tartozol. Emlékszel a múltkori esetre?
-Jaj ne is emlékeztesd.
-Én már semmit nem értek.
-Te Gourry úrfi, csoda, ha értenéd!
-ezzel mire célzol Amelia?
-Semmire.
-És ti kik vagytok? Linát ismerem.
-Az én nevem: Amelia Will Tesla Seiyrun.
-Zelgadis Graywords.
-Gourry Grabriev.
-Őróla beszéltél?-és Gourryra mutatott.
-Igen.
-Nekem mindegy.
-De úgy nálad van?
-Ilyen alkalmat ki nem hagyok.
-akkor indulás.-mondta Lina vidáman.
-Lina kisasszony, ők is oda tartanak, ahova mi?
-Igen. Egy részben Zek hívott más részben személyes ügy.-és
elindultak.
***
Lina és Zek egész út alatt beszélgetek. Gourry Jeckkel
vitatott kardforgatási technikát. Zel és Amelia is
beszélgetek. Az a maradék 6 db katona meg csönben menetelt
utánuk.
-Amióta eljöttünk a csatatérről az óta beszélgetnek.
-Igen. Lina és Zekosz kiegészítik egymást.
-Ugye nem arra gongolsz Zelgedisz úrfi?
-Nem, barátilag úgy értettem.
-Úgy télég.
-Na, és miért pont ő? A leveleidben nem írtad meg.
-Nem tudom.-pirult bele Lina.
-Elmondhatod nekem. Az öcsém is beléd szeretett annak idején
és nekem mondta legelőször, hogy miért.
-Nem tudom, hogy miért pont ő.
-Szóval. Minden hülyeségét leszámítva szerelmes vagy belé. Igaz?
-Igen, azt hiszem.
-Egy csatában biztos kiderül.
-Hogy érted?
-Majd megtudod.
-Mi van közted és Luna között?
-Mi?? Ezt meg honnan tudod?
-Tudom és kész. Na meséj?
-Nem tudom.
-Szóval azért akarsz vele találkozni, hogy megmondjad?
-Igen.-mondta szégyellősen Zek.
-Uram! Meg kéne állnunk éjszakéra.
-Igazad van Jeck, megállunk.
-Mi? Itt a pihenés ideje?-kérdezte hülyén Gourry.
-Igen.-válaszolta kedvesen Lina. Zel és Amelia döbbenten
álltak a hejzett előtt. Megvacsoráztak és mindenki elment
lefeküdni, aludni kivéve azokat a katonákat, akik őrködtek.
Lina nem nagyon tudott aludni mindig a kézírtat jutott az
eszébe,
,,-Miért kérték meg annak idején arra? Igaz akkor még nem
voltam híres. De ha most kérnének meg arra, akkor biztosan
ekválalnám. De akkor még csak tanonc voltam, hogy lehetem,
volna olyan híreken őrző? Na mindegy majd a tanácstól
megkérdem.’’-végül csak sikerült elaludnia.
***
Reggel miután megreggeliztek elindultak.
-Kösz Zek. Rég nem ettem Kreszpói ételt. Te mindig tudtad mi
a gyengém az ételnél.
-Szívesen Lina. Nektek, hogy ízet?
-Közönyük finom volt.-mondta Amelia Zel nevében is.
-Nekem nem.-mondta Gourry.
-Látszik, hogy nem vagy hozzá szokva az ételeinkhez.-mondta
Jeck.
-Pedig azok a legfinomabbak. Igaz Zek?
-Ne hízelegj. Tudom mire mész ezzel. Nem lesz könnyű, amit
kérsz. Azóta csak engedéllyel lehet bemenni hozzájuk.
-Kiről van szó?-kérdezte Zel.
-Télég? Akkor megmondtam, hogy miért nem vállaltam. Nem
fogták föl?
-Nem ez a gond. Azt akarták megelőzni, hogy ellopják.
-Nem fogom az egész életemet elrontani, hogy vigyázzak arra.
-Pedig ha elvállaltad volna, akkor most nem itt lennék.
-Akkor meg nem lennék ilyen jó boszi és nem lenének ilyen jó
barátaim.
-Kiről van szó?-ismételtemeg a kérdészt Zel.
-A palotámban van egy úgynevezett ősök tanácsa. Oda csak
azok léphetnek be, akiket oda hívatnak vagy a királyi
családból, származik.
-Lina kisasszony már járt ott?
-Sajnos igen.-válaszólt Lina.
-Miért sajnálod?
-Gourry, oda csak mehetnek be, akinek küldetésük van.
-És Linának mi a küldetése?
-Zel. Azt csak Lina tudja, én csak a kapuig kísértem el
onnantól Lina tudja de, azt nem mondhatja el, amiről odabent
szó volt egy ősrégi szabály.
-Nem érdekel akkor is, beszélek a tanáccsal.
-Te tudod-mondta Zek.
***
-Luna! Ha, hó! Itt vagy?
-Lina te vagy az? Húgocskám.
-Nővérem
-Üdv Luna.
-Szia Zekosz.
-És ti kik vagytok?
-Ők a társaim. Gourry, Amelia, Zelgadis.
-Örvendek a nevem Luna.
-Mi is.-mondta Amelia a fiúk nevében is.
-Luna.
-Igen Lina?
-Boldog Szülinapot.-és elővett egy csomagot.
-Ó! Köszönöm. Ezért jöttél ide?
-Igen. Meg Zek is hívott.
-Szóval ezért jöttünk ide.-mondta Zel.
-Nem is mondtad Lina kisasszony, hogy van egy nővéred.
-Persze. Sosem szeretett rólam beszélni. Igaz?-és
összeborzolta Lina haját.
-Asszem kár volt ide jönni.
-Miért?-kérdezte Gourry.
-Nem volt szép emlékem a nővéremről!
-Kár. Na megyek, előkészítem a szobákat.
-Zek nem kérdezed meg?-kérdezte meg halkan Lina.
-Majd késöbb.-sutogta vissza.
-Ahogy akarod.
Egy kis idő múlva:
-Kész a szobák. Lina te Ameliával alszol. Zegagis és Gourry
együtt.
-Hé, csak 3 szobánk van.
-Tudom. Én meg Zek jól megférünk egyszobában. A katonák meg
ott alszanak ahol, akarnak.
-Értettük!-mondta Jeck.
***
Luna kint ált a ház előtt és a csillagokat kémlelte. Bent
már mindenki aludt.
-Luna.
-Zek. Te nem alszol?
-Nem. Kérdezhetek valamit?
-Persze. Mi lenne az?
-Van valaki az életedbe most?
-Nem, miért?
-Ö… ö… ö… semmi.
-Ne legyél ilyen szégyellős.
-Mi?
-Már évek óta tudom, hogy tetszek neked és te is nekem.
-Akkor, tessék.-adott át egy kis dobozkát.
-Mi ez?
-Születés napodra.-Luna kinyitotta és benne volt egy gyűrű.
-Ez az enyém?
-Igen a tiéd.
-Köszönöm.-és egy csóktót kapott. Minden a ketten elmentek
lefeküdni és egymás karjaiban aludtak el.
***
Mire mindenki felkelt a reggeli készen volt hála Lunának.
-Semmit nem változtál.
-Te se. Beszéltem Gregorral.
-Mit akar már megint?
-Megtudta, hogy hazajöttél és megint elkete.
-Na ne. Hol van?
-Tessék.
,,-Mi a fenét akar megint?’’-Lina elkezdte olvasni a
levelet, és mire befejezte falfehér lett.-Ez már mindenek a
tetteje!-kezdett el kiabálni. A többiek csak néztek, hogy
mitől lett ilyen ideges.
-Mi a baj Lina kisasszony?
-Luna!!
-Igen?
-Hol van a többi levél?
-Nem tudom hova raktad. De léci ne csináld meg azt, amit a
múlt kor. 10 napig volt komában szegény srác.
-Nem is fogom. Most 20 napig lesz komában!-kiment a házból
és maga mögött bevágta az ajtót.
-Luna még mindig probálkozik?-kérdezte Zek.
-Igen. De nem fogja fel.
-Mit és kiről van szó?
-Van egy srác a városban, a neve: Gregor és minden vágya,
hogy Lina a felesége legyen.-Gourry majd nem kiköpte azt,
amit a szájába tömött.-Leveleket írogat neki, amiben megkéri
a kezét. Eleinte csak azt akarta, hogy járjanak, de ahogy
egyre híresebb lett úgy nőtt a szerelme íránta.-néhány óra
múlva Lina visszajött. A száján egy nagy mosoly díszelgett.
-Látom sikerült.
-Luna.-szalatt be az egyik nő.
-Mi történt Kata?
-Valaki megint elintézte Gregort. Azt mondják most 20 napig
lesz komában.-és szaladt tovább.
-Nem vitted kicsit túlzásba?
-Még, hogy én. Ő írt nekem ilyen levelett!-és a kezébe nyomdta.
-Na ez már téllég túlzás Gregor részéről.
-Nekem mondod? De ha most sem fogja fel én, megölöm!
-Nekem mindegy.
***
Néhány óra múlva elköszöntek egymástól és elindultak Kreszpó
felé.
-Lina, miért csináltál Gregorral olyan szörnyűséget?
-Én? Ő írt nekem olyan levelet, mint a legútibbit.
-Miért mi áll benne?-kérdezte Zel.
-Tessék olvasd el mielőtt elégettem.-adta oda neki. Zelgadis
arckifejezése teljesen megszűnt, szemei kidülledtek és
teljesen ledöbbent, amit olvasott. Aztán nagy nehezen
visszaadta a levelet Linának.
-Igazad van Lina.-nyögte ki végül.
-Miért mi ál benne Zelgadis úrfi?
-Tudod mit Amelia olvasd el.-ő se tudott többet mondani,
mint Zel az olvasottakon.
-Én is.-kérte Gourry.
-Te úgyse értenéd.
-Ezzel mire célzol Zek?
-Semmi. Elolvashatom?
-Rendben de, utána megsémisítem.
-Oké.-Zek elkezdte olvasni a levelet, amiben ez ált:
,, Ó, drága egyetlen Linám!
Legfőbb vágyam, hogy te legyél álmaim asszonya.
Azt szeretném, ha felkelek, akkor téged átölelve ébredjek.
Ugye te is ezt szeretnéd?
Mert én minden nap erről álmodok és most, hogy hazajöttél
meg szeretném kérdezni:
Hogy leszel-e a feleségem?
Ameddig csak élünk, szeretni foglak és az életemet is neked
adnám csak légy a feleségem!
Üdvőzletel Gregor!
Örök szerelmed!’’
-Nem csodálom, hogy kibuktál.
-Add ide ezt a szemetett.-Lina kitépte a kezéből, és egy
varázslattal elégette. Lina még utána vagy egy óráig tombolt
a levél miatt.
***
Folytatjuk…....





A gömb rejtélye
By : Kowi 121
3. fejezet: A tanács

-Udvözlöm uram itthon! Hogy utazott?
-Jó napot! És jól köszönöm.-beléptek a palota udvarára olyan
volt, mint a mesékben és mindenki (kivéve Zekoszt és Linát)
elcsodálkozott.-Kész van a szobák a vendégeink számára?
-Igen uram, ahogy kérted!
-És az enyém?
-Ó, kisasszony! Igen az öné is kész.
-Rendben. Akkor én most mentem.
-A ruhád ugyanott van, ahol hagytad.
-Oké.
-Hova megy Lina kisasszony?
-A tanács elé.
-Mi miért nem megyünk oda?-kéedezte Zel.
-Uram! Nagyuram levél a tanácstól!
-MI!?-Zek kinyitotta a levelet és olvasni kezte.-Úgy látszik
még is látni, fogjátok őket. Kövesetek!-útközben Linával
találkoztak mindenkink (kivéve Zeknek) leesett az álla a
nagy döbbenettől. Linán egy sárga ruha volt és egy fekete
palástot. Haja összekötve és feltűzve. Teljesen úgy nézet
ki, mint aki egész életében így élt volna.
-Elégé furcsán néz ki így.
-Igazad van Amelia. Mi a másik formáját ismerjük.
-Na de Zel! Ilyen ruhát az ég világáért nem venne fel senki
kedvéért se.
,,-Nem tudom mi bajuk, van. Nekem így sokkal jobban tetszik,
mint a másik formálya.’’-gondolkodott Gourry. Nem sokkal
később elértek egy nagy aranyszínű kaput. Lina megált előtte
egy percre. Vett egy mély levegőt és benyitott. Odabent egy
férkörívű asztal mögött ült a tanács. Más néven úgy hívták a
9 bölcs, azért mert 9 ültek és a ,,vezér’’ akit úgy hívtak,
hogy: Zuzuk középen ült. 4 nő és 5 férfiból ált.
-Á! Üdvözlöm Naka!
-Rég nem láttuk önt erre felé!
-Reméljük, jó kifogás állított elénk.
-Üdvözlöm önöke.-és tiszteletből meghajolt. A társai nem
hittek a szemüknek, hogy Lina egy megjegyzést se tett vagy
rágalmat. Tűrte a hang nemet, ahogy megszólítják és még meg
is, hajol. Lina előrelépet valami zöld körbe és ott folytat.
-A tanács fejével kívánok beszélni!
-Ő most nincs itt.
-Akkor nincs mit mondanom.
-De, hogy nem!-mindnki fellát és meghajolt, mert bejött egy
ősz hajú és szakául ember. Miután elfoglalta a helyét
középen a többiek is leültek.-Naka, nem véletlenül jöttél.
Lenne néhány kérdésed a múlttal kapcsolatban. Igaz?
-Igen.
-Sajnos azokra választ nem mondhatok. Titoktartás tudod jól.
Hisz egykoron itt éltél.
-Értem.
-Nagy bátorságra vall, hogy ide mersz állni azok után, amit
tettél!-szólalt meg egy tanácstag.
-Nyugalom! Van bátorsága idejönni és felvette a ruháját.
Evvel bizonyította, hogy változott. Naka! Megbízunk azzal a
feladattal, hogy hozd vissza a kőirtott. Indulj, tedd meg az
első lépést.
-Igen is!-és megint meghajolt. Kiment a teremből.
-Ti lehetek a társai az útja során?
-Igen. De kérdezhetek valamit?
-Tessék nyugodtan.
-Miért hívtátok Lina kisasszonyt Nakának?
-Azért mert a szent kőírás őrzője lett volna de elszökött.
És akkor kapta volna ezt a nevet. De kérlek, mutatkozzatok
be.-kerte Zuzuk.
-Az én nevem: Amelia Will Tesla Seiyrun.
-Zelgadis Greywords.
-Gourry Grabriev.
-Szóval te lennél az a harcos?-és Gourryra néztek.
-Miről van szó?-kérdezte érthetetlenül.
-Te vagy a fénykard birtokosa?-kérdezte egy másik.
-Igen. De ez miért érdekes?
-Csak egy személy szívét uralod.
-Mi?-akadtak ki.
-Uram készen ál.
-Jözetek velem.
-Hova megyünk?-kérdezte Amelia.
-Megnézzünk valamit. Nektek nem fontos de Lina számára igen.
-Miért?-kérdezte Zel.
-Hogy meg tudja érinteni az írást, a hozz, meg kell tennem
valamit. És, hogy papnői mivoltában, tisztában legyen.
-Ha nem tudják megérinteni akkor....
-Hogyan tudták ellopni? Ezt szeretnéd tudni?
-Igen.-valaszolt Zel.
-Akárhányszor átadják valakinek az írást, úgy szennyezi azt
és csak az őrzője, tisztíthatja meg. De ha egyesülnek, akkor
az írás megsemmisül és az őrző lesz maga az írás és nem csak
a saját erejét, hanem az írás erejét is kordában kell tartania.
***
Folytatjuk…..