CT-Két focista szerelmi története
Orisz 2007.08.19. 18:42
5. fejezet
Eljött az este.
- Elmentem! - kiáltott a konyhába Misuko.
- Rendben kicsim! Tsubasa, gyere, segíts kicsit, kérlek!
- Máris anya!
Tsubasa a konyhába rohant. Főzés közben az anya rákérdezett:
- Tsubasa, Misuko mióta focizik?
- Ha jól tudom már 6 éves kora óta...a szobájában egy csomó serleg és fénykép van...focis cuccok meg ilyenek még...
- Értem...
Misuko lesétált a focipályára. Táskájából elővette a focicsukáját, felhúzta, elővette a labdáját is és ment a pályára. A rúgásokat gyakorolta. Jópár rúgás után elgurult a labda és Misuko utánafutott. Hajolt le érte, de valaki éppen ugyanakkor nyúlt érte.
- Huega? Szia! Te meg?
- Öhm...megláttam, hogy itt vagy...és gondoltam rádköszönök...
- Éppen pihenőt akartam tartani...kérsz egy ásványvizet?
- Köszönöm, elfogadom...
Leültek a domboldara. Misuko elővett két üveg vizet és egyiket Huega kezébe nyomta.
- Kösz...
A nap már lement és a hold ragyogott az égen. Misuko elfeküdt a símogató fűben és vízkortyolgatás közben az eget bámulta. Huega mélyeket sóhajtott.
~ Kettesben vagyok vele, a hold ragyog, és nem focizunk...első alkalom...mégsem történik semmi...milyen gyáva egy alak vagyok...mit kéne tennem? Talán...áh...
- Huega...
- Hm?
- Köszönöm, hogy elkaptál a meccsen...ha nem tetted volna... most éppen otthon feküdnék, mert fáj a hátam...
- Öhm...nincs mit...
Misuko felült.
- Mitől pirultál így ki? Lázad van, vagy...- kezét Huega homlokára tette.
- Nem...semmi...tényleg semmi! - Oh, értem...
Misuko keze még mindig a fiú homlokán volt. Lassan lejjebbcsúszott a keze és megmaradt a fiú arcán.
~ Érzem, hogy majd kiugrik a szívem ~ gondolta Misuko és ő is elpirult.
Egymás szemébe néztek. Hosszú-hosszú percekeg így voltak. Mintha Misuko keze Huega arcához forrt volna. Huega egy idő után felemelte kezét és megfogta az arcán pihenőt.
~ Fiatalabb nálam...kissé zavaró...de olyan szép szemei vannak...
Hirtelen Huega átölelte a lányt. Misuko karjai lassan Huega dereka köré fonódtak. Lassan felemelte a fejét és arconcsókolta Huegát.
- Wakabayashi azt mondta, hogy baj lesz...hogy fiatalabb vagyok nálad...
- Kicsit tényleg zavar...de legalább magasabb vagy - mosolyodott el.
Misuko hátrált egy picit.
- Csukd be a szemed...
- Mert?
- Csak csukd be....
Úgy tett. Misuko vett egy nagy levegőt és adott Huega szájára egy puszit, de amint érezte, hogy a fiú karjai kicsit szorítják őt rendesen megcsókolta. Huega szava is elállt.
- Kissé el vagy képedve...bocs, első voltál...
Huega csak össze-vissza makogott, amin Misuko csak kuncogott.
- Ennyire nem kell meglepődni.
- De...én...szóval...a...izé...vagyis...- beszélt össze-vissza.
- Úgy látom a kelleténél jobban összemelegedtetek - hallottak meg egy ismerős hangot.
- WAKABAYASHI!!! - ugrottak el egymástól.
- Nyugalom, nem zavarok tovább...folytassátok csak - vigyorgott.
- Ööö...
Mind a kettőjük csak dadogott.
- Na sziasztok!
The End
|